Egyre kevesebben akarnak vezetők lenni

Egy új felmérés szerint már csak a megkérdezettek körülbelül egynegyede szeretne vezetői pozíciót betölteni a munkahelyén. Szakértők szerint ennek oka részben a munka és magánélet egyensúlyának egyre fontosabbá válása, valamint a vezetői szerepek negatív megítélése a társadalomban. A klasszikus „főnök” képe – családi házzal a külvárosban és Mercedesszel a garázsban – egyre kevésbé vonzó, és aki egyszer már vezető volt, nem feltétlenül vágyik arra, hogy újra az legyen.

A németországi „Chef:Innensache” kezdeményezés felmérése szerint a vezetői pozíciót célzó munkavállalók aránya 2018 óta most érte el a legalacsonyabb szintet: mindössze minden negyedik ember törekszik ilyen szerepre. Különösen a nők körében csökkent a vezetői pozíciók iránti érdeklődés.

Miért mondanak nemet a vezetői pozíciókra?

Ursula Bergundthal, Jörg Buckmann és Matthias Mölleney személyzeti szakértők szerint a probléma több okra vezethető vissza. Bergundthal szerint a középvezetői pozíciók – a „szendvicshelyzet” – az évek során egyre szűkebb mozgásteret kaptak, miközben a nyomás mind felülről, mind alulról fokozódott. Emellett a munka és magánélet egyensúlyára való igény összeütközik az időigényes vezetői szerepekkel.

Buckmann kiemelte, hogy a vezetői pozíciók presztízse csökkent, különösen, mivel ma már minden második állás megnevezésében szerepel valamilyen „Head of” vagy „Chief” cím. Az alacsony pénzügyi ösztönzők sem teszik vonzóvá a többletfeladatokat és a rosszabb egyensúlyt.

Mölleney szerint a klasszikus vezetői szerepek iránti elkötelezettség csökkent, míg a modern, ideiglenes felelősségvállalási formák népszerűbbé váltak. Az úgynevezett „management-bashing” (a középvezetők kritizálása) is rontotta a vezetői szerepek vonzerejét. „Ki akarja ezt elviselni?” – teszi fel a kérdést.

Hogyan lehet újra vonzóvá tenni a vezetői szerepeket?

Bergundthal szerint új vezetési modellekre van szükség, amelyek nagyobb döntési szabadságot adnak a vezetőknek minden szinten. Az innováció gyakran az alsóbb szintekről érkezik, ezért fontos, hogy a munkavállalók jobban bevonódjanak.

Buckmann hangsúlyozza, hogy a vezetői pozícióknak pénzügyileg is meg kell érniük, valamint a vezetőknek nagyobb támogatást kell kapniuk a vállalatok részéről. „A vezetőket gyakran éri kritika, ehhez több céges hátteret kell biztosítani.”

Mölleney szerint a cégeknek időben kell befektetniük a vezetői pozíciók vonzerejébe – ez magában foglalja a pénzügyi ösztönzőket és a továbbképzéseket is. Emellett a középvezetői réteg imázsának javítására és a „management-bashing” megszüntetésére van szükség. „A kevesebb hierarchia felé való elmozdulás ellenére a vezetőkre továbbra is szükség van” – teszi hozzá.