"Nem ment tovább – úgy éreztem, kudarcot vallottam”
Nicole elmondása szerint olyan erős nyomás volt a mellében, hogy óránként fejnie kellett, emiatt alig tudott aludni. A tej néha fájdalmasan felhalmozódott, ami gyulladáshoz vezetett, és antibiotikumot kellett szednie. Mostanra Nicole gyerekei már idősebbek, és tudja, hogy szoptatás nélkül is egészségesen felnőhetnek. „De akkoriban úgy éreztem, kudarcot vallottam. Úgy éreztem, feladtam.”
Csak egy pszichológus segítségével tudta ezt az érzést feldolgozni. A külső nyomás elkerülése érdekében a második gyermekével már teljesen elkerülte az anya-gyerek csoportokat, mert: „A szoptatás mindig téma volt – függetlenül attól, hogy jól ismertük egymást vagy alig” – mesélte a fiatal anya, aki kéretlen és tolakodó helyzetekre is emlékszik.
Anna (30): „Csak azok a nők, akik kivételezett helyzetben vannak, tudják hat hónapig vagy tovább szoptatni a babájukat” – mondja Anna, aki már nyolc hónapja szoptatja gyermekét. Az ok: Svájcban a szülési szabadság mindössze három és fél hónapig tart. Anna szerencsés helyzetben van: egyrészt néhány hónap fizetetlen szabadságot vett ki, amelyet pénzügyileg fedezni tudott, másrészt hamarosan otthonról dolgozhat.
„Ha ezt nem tehetném meg, le kellene mondanom a munkámról, mert a gyermekem nem fogadja el a cumisüveget.” Anna szerint azonban nem mindenkinek van ilyen lehetősége: „Sok barátnőm nem tudott vagy nem mert egy teljes évet kihagyni a munkából, mert attól féltek, hogy ez hátrányos lesz számukra a karrierjükben.”
Sabrina (35): „Különösen a szoptatás kapcsán hatalmas elvárások nehezednek az anyákra, miközben a segítségnyújtás nagyon korlátozott” – mondja Sabrina. Elmondása szerint gyermekét kezdetben szoptatta, de hamarosan erős fájdalmai jelentkeztek.
Amikor az ápolóktól szoptatási tanácsot kért, elutasították: „Az ápolónő azt mondta, minden rendben van. Figyelmen kívül hagyta a fájdalmamat.” Emellett attól függően, hogy melyik szakembertől kért tanácsot, gyakran egymásnak ellentmondó tanácsokat kapott, amelyek még jobban összezavarták.
